Mintha tegnap köszöntöttük volna a 60. születésnapján
és készültek a közös edzésen a fényképek, pedig már 5 éve annak az ünnepi úszásnak. Most pedig, korai
halála után már csak emlékezhetek a születésnapján dr. Rentka Lászlóra. A mai naptól a Debreceni Szenior Úszó Klub honlapjának
egyesület név bannere is mutatja, hogy ő volt aki a legtöbbet tett ezért az egyesületért!
Huszonkét éve igazoltam a
Debreceni Szenior Úszó Klubhoz és azóta ismerem Lacit. A 2000 decemberében Budapesten a
Nyéki Imre uszodában rendezett versenyen találkoztunk először.
Az emlékek, amelyek hozzá kapcsolódnak sokkal gyakrabban
jutnak eszembe most, hogy nincs közöttünk, mint azokban az években, amikor rendszeresen találkoztunk,
évente 8-10 alkalommal, a szenior úszóversenyeken.
Ezekből az emlékekből jegyzek le egyet és eddig nem közölt,
képekkel illusztrálom, mert szeretném
megmu-tatni milyen ember, csapattárs, sporttárs és úszó volt. Azért is ezt a formáját választom a megemléke-zésnek, mert Laci
azt mondta egy cikkben a kép a legfontosabb, az hordozza a legtöbb információt.
Tudtam, hogy nem szereti a hivatalos rendezvényeket,
viszont azt is tudtam, hogy úszás lehetőségének a megcsillantásával bármiről meg lehet győzni. Na nem
mintha máshol nedvesebb lenne a víz, de minden érdekelte, ami úszással kapcsolatos főleg, ha úszni is lehet.
Így került sor arra, hogy együtt utaztunk 2009 nyarán, szülővárosomba Nagyváradra, egy szenior úszó
közös edzésre, találkozóra. Az őszi konferenciára már
nem jött el bár utólag azt mondta bánta, hogy kihagyta.
Laci és én valójában a második közös fel-készülés és csapatvezető találkozóra mentünk el 2009.07.03-05-én.
A rendezvényt a temesvári egyesület szervezte a Püspök fürdőben
volt a szállásunk és egy szobában aludtunk Lacival. Ráértünk, három napig beszélgettünk szabad időnkben.
Szerencsére úsztunk is, minden nap kétszer. Ezen a képen a nagyváradi régi, 33 1/3 méteres uszodában végeznek rendhagyó
víztaposó gyakorlatot. Előtérben Laci, a medence fölött a fekete sas mozaik, ami Nagyvárad ismert épületének a
Fekete Sas passzázsnak üvegablakán ábrázolt madár után készült.
Első napon pénteken, amikor odaértünk ráértünk és a
számomra az emlékek miatt oly kedves, városban megmutattam Lacinak néhány gyermekkorom és fiatalkorom időszakában
számomra fontos helyet. Bár felajánlottam Lacinak, hogy menjen a többiekkel pár óra hosszára, ő velem tartott, amikor meglátogattam
a rokonaimat, elkísért a temetőbe nagyszüleim és édesapám sírjához, legtermészetesebb módon kezelve, hogy ez nekem fontos.
Laci mesélte, hogy az édesanyja Nagyváradon járt tanítónő képzőbe és mondta keressük meg az épületet.
Sajnos nem tudtam hol volt 1940-44 között a képző úgyhogy az Úri utcai Premontrei iskola előtt készítettem egy képet róla,
melyen a kovácsolt vas kerítés előtt áll, mert azt mondta Laci, úgy tudja ilyen kerítés volt édesanyja iskolája előtt is.
Az iskola nevezetes intézmény Nagyváradon, mert 1699-ben alapították és itt tanított Juhász Gyula irodalmat a múlt századelőn.
Végig az egész rendezvény alatt Laci felszabadult volt ezen a képen másik három Lacival, a szállásunk előtt állnak.
A képen balról jobbra dr. Rentka László, Elefánt László (Kolozsvárról, aki évek óta Debreceni szenior úszó), Tari László és
Józsa László (Szabadkáról). Végül meggyőztek és odaálltam egy képre négyük mellé.
Talán azért is sikerült meggyőzniük, hogy nem vagyok kakukktojás a képen, mert a bérmáláskor kapott nevem
 László, bár ezt akkor nem említettem.
Sokat beszélgettünk Lacival és
ekkor tudtam meg tőle, hogy a tudományos fantasztikus irodalmat szereti. Mivel ifjú koromban szívesen olvastam ezt a műfajt volt
közös irodalmi élményünk. Mesélte, hogy egy ismert magyar sci-fi írót meghívtak egyszer Debrecenbe író-olvasó
találkozóra és ő kísérte ki az állomásra, amikor elutazott. Séta közben természetesen a kedvelt irodalmi műfajukról beszélgettek.
Laci azt is mesélte nekem, hogy ő is írt sci-fi elbeszéléseket korábban.
Azért erről a találkozóról írtam ma, amikor 65 éves lenne Laci, mert az elmúlt években többször említette, hogy
jól érezte magát ez alatt a pár nap alatt és ilyen vidámnak és boldognak szeretném megőrizni emlékeimben!
Nyugodj békében Laci!
|