Volt egyszer egy legendás TV filmsorozat, amit 1973-ban forgattak a Szovjetúnióban, és amelynek főhőse Max Otto von Stirlitz ezredes, aki valójában egy szuperkém volt a bukás előtti hitleri Németországban 1945-ben: Makszim Makszimovics Iszajev, a szovjet hírszerzés ezredese. A karakteres, hűvös nyugalommal rendelkező, sármos hírszerző személyisége mély nyomokat hagyott a nézőkben.
Az egykori nézők körében Stirlitz népi hőssé vált és ez az oka annak, hogy a Stirlitz-viccek még ma is nagyon népszerűek. A fiatalabb nemzedék azonban kevésbé értheti, hogy mi is a móka alapja.
A humor eredete a filmbéli kommentár, hiszen a film során Stirlitz gondolatait folyamatosan egy narrátor közvetítette, a kommunista párt jellegzetesen hideg, érzelmektől mentes, tárgyilagos hangján.
Nézzünk most egy uszodai Stirlitz próbálkozást:

Stirlitz gondterhelten pillantott órájára. Éppen nyolc óra egy percre ugrott a mutató azon a számlapon, amely alatt feltehetően a birodalom egyik legpontosabb szerkezete rejtőzött. Mi lesz, ha a professzor megint késik? - gondolta. Azonban a halk, cintányérszerű órajel elpercenése után kisvártatva felbukkant a titkos laboratóriumból sietve az uszodába érkező professzor lódenkabátos árnya.
A rendszeres úszó edzés alkalmat teremtett számukra a bizalmas információ cserére. Ez alkalommal azonban egy új ember is bekéredzkedett a szenior csapatba: A. Bórmann, Sturmbahnführer. Túl fiatal - gondolta Stirlitz - és máris magasra kapaszkodott. Az 50 m-t alig ússza le gyorson negyvenkét mp alatt, mégis bevettem a csapatba. Talán egyszer még hasznát vesszük atomfizikai ismereteinek az A-tervben. De addig legalább négy másodpercet kell javulnia.
Az edzés mindig kemény volt és a stopperórás eredményekről Müller jelentést követelt. A gyanakvás lidércként hatott át mindent, még az uszodai tréninget is. Egyszer maga Müller is megjelent a helyszínen viharkabátjában. Itt a vég - gondolta Stirlitz - és úgy igyekezett fordulni, hogy Müller ne lássa az apró vörös csillagot az úszónadrágján. Müller barátságosan hátbavágta és rádörrent: "Hol szerezte az úszógatyáját ?! " . Moszkvában, a Sztáraja Bászmannaján főnök - felelte Stirlitz és a nyakán különös nyomást érzett. Ezúttal alig kerülte el a lebukást.
Az edzés végi levezetésnek gyakran része volt a vízalatti váltó. Ilyenkor a profeszor a startkő alatt kiképzett ovális mélyedésben miniatűr vízhatlan tokban helyezte el az utasításokat, amit a váltás bugyborékos forgatagát kihasználva Stirlitz könnyedén magához vehetett és speciális úszónadrágja elülső, titkos lebernyegébe rejtett. Most azonban Bórmann jelenléte veszélyeztette az akció sikerét. Elterelő hadműveletre volt szükség. Kapóra jött, hogy a leánygimnázium végzős osztályai éppen testnevelési órán vettek részt a helyszínen. Stirlitz beszédbe elegyedett a cserfes tanárnővel, majd felhívta a figyelmét, hogy a debirodalom éppen most 650 éves. Egyetértettek abban, hogy az elöljáróság jónéven venne egy 650 fordulós váltót. Ne halogassuk hát a dolgot - mondotta Stirlitz. Véletlenül van nálam 650 dszuk feliratú póló, amit kioszthatunk a résztvevők közt - folytatta. Majd önként jelentkezőket kért csapatából a vizespólócserés váltó feladat végrehajtására. Bórmann ráharapott a csalira és a csapat ifjabb képviselőivel lelkesen segítette a birodalmi évforduló méltó megünneplését. Stirlitz így nyugodtan lebonyolíthatta a szokásos vízalatti váltót és hozzájutott az életbevágóan fontos információkhoz. Megint eltelt egy átlagos nap - gondolta - majd szórakozottan olvasni kezdte id. M. Phelps edzéstervét.