Kedves úszó-egyetemisták és úszó-leendő egyetemisták! Néhányotoknak már jeleztem előre, hogy szeptembertől egyetemista csapat építését tervezem. Jogosan kérdezhetnétek, hogy mi szükség van erre, mikor eleve van egyetemi csapatunk? Ezért szeretném megmagyarázni, hogyan gondoltam és mi lenne a feltételezett haszna ennek az ötletemnek. Mivel az ember önző lény, minden kezdeményezése mögött önös érdek húzódik, a kérdés csak az, hogy ez másoknak is előnyt jelenthet-e. Ezért elsőként az öncélúnak tűnő indíttatásomat tárnám fel. Jelemző rám, hogy egyedül szoktam edzeni, amit szeretek az uszodalátogatottság szempontjából lyukas időpontokra időzíteni. Ez sok előnnyel és hátránnyal is jár, viszont az utóbbi évben, mikor volt állandó belépési lehetőségem az uszodába, és a lehető legközelebb volt szállásom a medencékhez (Campus Hotel), inkább a hátrányaival szembesültem. A legtöbb gond a motiváció elveszítésével jelentkezik. Ha adott minden lehetőség az edzésre, nincs kényszerítő tényező hogy „most el kell indulnom”, vagy ha már a vízben vagyok, akkor „most vagyok itt, most kell teljesítenem”, az könnyen eljuttatja az embert egy-egy motivációs hullámvölgybe. Ezért van szükségem emberekre, akik segíthetnek átlendülni ezeken a korlátokon. Hogy miért nem felel meg erre a már meglévő csapat? Több okból. Véleményem szerint a 18:30-as kezdés a dolgozó emberekre, nem a diákokra optimalizált. Ez nem is csoda, hiszen a mostani csapat a DSZUK oldalhajtásaként keletkezett. Természetesen nem célom felrobbantani ezt az egységet. Aki jól érzi magát ebben az időpontban, és nem zavarja a gyakori tömeg és hullámzás, maradjon továbbra is az esti időpontnál. Viszont ha valaki történetesen akkor tanul, illetve estig vannak órái, akkor kénytelen más időpontban és egyedül bepótolni vízadagját, ami a fent említett okokból a kelleténél gyakrabban hiúsul meg. A másik, talán jelentősebb ok, ami szerintem indokolja a külön munkát, az maga az edzés jellege. A harminc fölötti sportolók állóképessége már nem ingadozik olyan nagy mértékben, kevesebb hosszú távú edzésre, több középtávúra van szükségük. Arról nem is beszélve hogy a nagy tömegben végzett edzésen nehezen kivitelezhető a 400m-nél hosszabb táv a nagy sebességbeli különbségek miatt. Ugyanez a helyzet a technikajavító gyakorlatokkal. Ugyan csak professzionális csapatoknál fordítanak erre nagyobb figyelmet, de adott esetben (főleg sprintverseny esetén) sokat számíthat az időzítés kérdése. A megfelelő időben elkezdett gyorsító edzés és az azt követő nem túlságosan elnyújtott pihenési fázis akár másodperceket jelenthet egy ilyen versenyen. A szeniorok is végeznek ilyen fajta rákészülést nagyobb versenyek előtt, amit nagyon bölcsen tesznek, viszont az egyetemisták főbb versenyei (MEFOB, megyebajnokságok, helyi egyetemi válogatók, és egyéb megmérettetések) más időpontokra esnek mint például a gyulai szenior OB. Ezért az időzítést is ezekhez érdemes igazítani. Lehet hogy ennek nincs akkora szerepe valójában, de én fontosnak tartom az amatőr úszásban is lelki felkészülést végezni verseny előtt, mert több motivációval szolgál, ha a verseny előtti hét minden napján tudatosítjuk, mi vár ránk a hét végén. Egy kitűzött cél nem az elért teljesítménytől válik komollyá, hanem attól, hogy mennyire vettük komolyan. Ezért fontos a verseny előtti formaidőzítés. Reményeim szerint majd többen egyetértenek ezekkel az érvekkel, és segítenek az együtt edzés rendszeresítésében. Itt az edzések időpontjára, helyére, az edzéstervekre gondolok. Nekem az lenne a javaslatom, hogy minimum két délelőtti és két délutáni időpontot válasszunk, természetesen összeegyeztetve a csapattagok aktuális félévi időbeosztásával. Ez a feltétel eleve azt vonja maga után, hogy a csapat nem állhat sok főből, bár őszintén szólva attól nem is tartok, hogy túlnövi magát a kezdeményezésem, hiszen az emberek nagy részét ismerem, aki szóba jöhet, így a létszámmal is tisztában vagyok. Várom javaslataitokat! Fizil Ádám fiziladam@gmail.com |