Szeretem a vizet. Ezen oknál fogva döntöttem úgy, hogy a januári vizsgaidőszakot követően úszni akarok menni, amiről egy ismerősömmel is beszéltem. Erre javasolt is egy lehetőséget, ahol is van mód ingyenesen a Sportuszodába menni. Ez egyből fel is keltette az érdeklődésemet, hogy ingyenesen is és a legjobb helyen is egy ilyen lehetőség az ölembe hulljon… Így aztán úgy döntöttem, hogy elmegyek és már csak azért is rákérdezek, miről van szó.
A beszélgetést követően 2-3 héttel később el is mentem az uszodába, egy keddi napon, itt kérdésemre csak annyit tudtak mondani, hogy hétfőn és szerdán van edzés. Így nem volt mit tenni, másnap vissza is tértem és próba szerencse alapon vittem magammal úszófelszerelést is. A kezdeti lelkesedés majdnem megtört, mivel már túl későn akartam jelentkezni, a létszám szintén a felső határt feszegette. - Azon gondolkodtam, ha már egyszer összepakoltam és eldöntöttem, hogy vízbe megyek, csak azért is vízbe fogok menni, ha máshol nem, akkor a TÁG-ban.- Ezért a program koordinátora Dr. Kádasi Tibor úr azt javasolta, jöjjek vissza március végén, mert akkorra az uszoda karbantartását követően a létszám csökkenhet.
Ezután csak a medencét és a hamarosan bevonuló diákokat figyeltem. Ezután találkoztam Dr. Rentka László úrral (Tanár úr), akit szintén megkérdeztem, aki azzal bíztatott, ha járni fogok, akkor bejuthatok. Ez így is történt, ahogy folyamatosan elkezdtem járni (és nem csak azért hogy a nevem ott legyen a listán, hanem mert egyre jobban meg is szerettem az úszást), tehát úgy 3 héttel később már csakugyan, hivatalosan is ott voltam a névsorban. Ettől kezdve ahogy tudtam és módom volt rá jártam hetente 2-3 alkalommal. Ahogyan az idő telt, az egyetemisták létszáma fogyatkozott, és mire a bérletszezonnak vége lett már csak a töredéke maradt az eredeti csapatnak. (Rosszhír, mert: fogyatkozott a társaság, jó hír, mert: több lett a hely.) Ezen időszak alatt egy nemzedékektől független, vidám csapatot ismerhettem meg. Én magam amíg e bő négy hónap alatt járhattam a bérletes akcióban (31x), elmondhatom, hogy saját magamhoz képest sokat fejlődtem. Ez megnyilvánult első nagymedencés megjelenésemkor, amikor is fontosnak tartottam jelezni, én magam még nem voltam olyan mély medencében, ahol a lábam nem ért volna le. Így az első 50 méteres távomon Tanár úr végigkísért a partról.
Innen jutottam el addig, hogy egy alkalommal leúsztam 3300 métert, ha nem is tökéletes technikai kivitelezésben ( 10-es skálán úgy 3,5 ) mell-; gyors és hátúszásban. A pillangó reményeim szerint már egy új fejezetet fog jelenteni. Így ezalatt az idő alatt, amíg jártam többet is tanultam a puszta technikán kívül, elsősorban magam és mások megismerésére gondolok itt, és számomra tanulságul szolgált olyan erények jobb megismerése, megnyilvánulása is, mint a kitartás. Itt mondok köszöntet minden segítségért, amit az úszásról kaptam. (Ez ugyan úgy hangzik mintha egy aranyérmet nyertem volna, mint a Hősök a vb-n, de már van egy számomra hasonló fontosságú….)
Üdvözlettel és tisztelettel: Vásárhelyi János | |
